Honlap testreszabása




készítette a honlap.hu

Hírek, események

Meseíró pályázat különdíj

Meseíró pályázat különdíj

A Kézenfogva Alapítvány Meseíró pályázatának különdíját nyerte meg a Virágkoszorú Tagóvoda! Az oklevél mellé fejlesztő játékokat és sok-sok könyvet kaptak a gyerekek nagy örömére!

 

img_20211221_121830img_20211221_155804img_20211217_111956_1

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

img_20210929_072147img_20210929_0722121632893436752

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A díjat nyert mese itt olvasható :

Zene a dombtetőn mese folytatása

Búzavirág baba

 

Mi sem hittük, és ezért jártunk keltünk utána.

Kimentünk a házunk köré, megkérdeztük Buksi kutyusunkat hallott-e a dombról, ahonnan gyönyörű zene szól?

De Buksi kutyus, logó füleit rázta, nem hallott róla.

Így tovább mentünk, mendegéltünk, eljutottunk egy állatkereskedéshez, ahol a kanári madarat kérdeztük, hallott-e a dombról, ahol gyönyörű dallam szól?

A kanári a fejét rázta, ő sem hallott róla.

Autóba ültünk lovardába mentünk, kérdeztük a lovakat, hallottak-e a dombról, ahonnan gyönyörű dallam szól?

A lovak sörényüket rázva mondták, hogy nem.

Autóba ültünk tovább mentünk, eljutottunk az Állatkerthez, kérdeztük az elefántot, hallott-e a dombról, ismeri-e azt az elefántot, aki tud zenélni?

Az Állatkerti elefánt az ormányát rázta, hogy nem ismeri.

Ahogyan visszafelé tartottunk, és autónk elhaladt egy mező mellett, egy nyuszit pillantottunk meg, tőle is kérdeztük, hallott-e, a dombról szóló muzsikaszóról?

A nyuszi hallott, így megleltük a dombot, aminek az alján már hallatszott a csodálatos muzsika.

Kíváncsian másztunk fel a dombtetőre, azon lehasalva, csöndben figyeltük, ahogy, a ló, a madárka, a kutya, a nyuszi, az oroszlán és az elefánt muzsikálva várta, egy-egy új virágbaba születését és köszöntötte zenével.

A Rét Tündére volt a keresztanya, harmatcseppel öntözte meg a magból kikelt újszülötteket.

Az újszülött virágbabák, a

Kamilla

Búzavirág

Csipkebogyó

Levendula

Sáfrány

Zsálya

Kankalin

Pipacs

Kikerics

Mályva

Gyermekláncfű

Tátika

nevet kapták a Virágóra bölcsőből kikelve, akik szétszóródtak a mezőn, amikor már a Gyermek Virág óvodába jártak.

A virágbabák születése, reggeli harmattól, reggeli harmatig tartott.

A köréjük sereglett állatok, ott bábáskodtak napokig a növénykék életének sarjadásánál.

A madárka trillázott, az oroszlán halkan felbőgött ámulatában, a ló nyerített örömében, a kutya vígan ütötte a teknőspáncélt dobként farkával, a nyuszi makogva adta a ritmust, és az elefánt a messzi hegyeknek trombitálta szét, egy-egy színes virág életre keltét.

Összefogodszkodtak, suttogtak, csendre intették egymást, leporolták a porhanyós földet, a virágbabák buksijáról.

Az együttérzés és az összetartás jól működött az erdő életében.

Az állatok csendben szemlélődve, óvták, vigyázták a virágbabákat és környezetüket.

A virágbabák szépen cseperedtek, nyitogatták kicsiny szirmaikat hajnalban, alkonyatkor összecsukták, harmatcseppeket ittak, és erdei gyümölcspürét ettek.

Egyik reggel rövid idejű zivatar áztatta a mezőt, és a felhőből lehulló vízcseppeken, a Nap sugarai bújtak át, a virágbabák örömére szivárványt hidat készítve.

Elsőként a madárka a mező felett repkedve vette észre, hogy a Nap szivárványt készített.

Zöld-vörös-citromsárga-világos kék-narancssárga-sötétkék-lila, színekben pompázott a szivárványhíd.

Az elefántnak nagyon tetszett, ecsetet fogott az ormányába, belemártotta a szivárvány színeibe, és pompázatos zöldeket, vöröseket, citromsárgát, világos kéket, narancssárgát, sötét kéket, és lilát varázsolt a kis virágok mohatakarójára.

A nyuszi, a ló, a kutya, a madárka, és az erős oroszlán, gyenge és átlátszó ökörnyál szálat szőtt, és varázsolt a mező fölé, hogy nehogy a pillangók hosszú csápjaikkal elvigyék, elporozzák az élénk színeket, a virágbabák kicsiny takarójáról.

A 12 virágbaba örömmel fogadta, az elefánt által festett szivárvány színeiben pompázó virágbaba takarókat.

Ahogyan a színeket megcsillantotta a Nap sugara, úgy kacagtak nagyokat a virágbabák.

Csak egy baba, nem kacagott, a Búzavirág baba, csak figyelt.

Így fölé hajolt először a ló, patáival eltakarta a szemeit, majd hirtelen elkapta arca elöl a patáit, és az mondta széles lófogait kivillantó mosollyal, hogy:

  • Kukucs!

A többi virágbaba, figyelve, hogy mit csinál a ló, nagyokat nevettek, a Búzavirág baba nem mosolygott, a gyönyörű búzavirág kék szemecskéivel mereven nézett a hang irányába, a lóra.

Jött a madárka, a kis Búzavirág baba feje körül úgy repült, hogy a többi virágbaba szájából a cumiját kiejtve, tátott szájjal figyelte, ahogyan a madárka szárnyai a levegőben egy repülőt rajzoltak le.

A virágbabák nagyokat kacagtak, és tapsikoltak, csak a Búzavirág baba nézett gyönyörű szép búzakék szemeivel, nem kacagott, nem tapsikolt.

A ló, a kutya, a madárka, az oroszlán, a nyuszi, és az elefánt összedugták fejüket és tanakodni kezdtek, vajon a csöpp, gyönyörű égszín kék szemű Búzavirág baba, miért nem kacagott, tapsikolt?

Addig törték, törték a buksijukat, míg a kismadár felcsiripelt:

  • Búzavirág babánk nem látta az arcodat és a mosolyodat ló barátom, és nem látta a szárnyaimmal rajzolt repülőt sem, mert nem átlátszó harmatcsepp van szemecskéin, ő így nem lát minket.

De az állatok segíteni akartak Búzavirág babának, hogy ő is lássa az elefánt által megfestett mohatakaró szivárvány színeit.

Így a madárka édes dallamot csiripelve a Búzavirág baba fülébe, mesélni kezdett neki:

  • Képzeld csöpp Búzavirág baba, az elefánt, aki akkora, mint egy házikó, egy nagy mohadarabbal takart be téged, ami nagyon puha, selymes.

Majd Búzavirág csöpp kezét csőrébe fogta, és végig húzta a mohán.

  • Érzed csöpp kezeddel, ugye csiklandoz, - és Búzavirág baba nagyokat kacagott, ahogy a moha megcsiklandozta a pici tenyerét, ujjacskáit.

Az elefánt lépteit hallotta Búzavirág baba, és érezte, ahogy a föld megremegett tőle, ahogyan a virágbaba mellé ért, és trombitálva mondta:

  • A mohatakaródon rengeteg szivárványszín van, az egyik a zöld, ami olyan, mint a fű.

A madárka csőrével letépett egy fűszálat, és a Búzavirágbaba orcáját megcirógatta vele, mire Búzavirágbaba nagyokat kacagott, majd kicsiny kezébe adta, a fűszálat, hogy morzsolgassa, és érezze a fű üde zöld illatát orrocskájával.

A nyuszi ugrált Búzavirág babához, és ezt makogta:

  • A mohatakaródon van vörös, citromsárga, narancssárga szín, ami a Nap színei, ami melegít téged.

 Ekkor a Napocska közelebb jött a virágbabákhoz, napsugaraival melegen megsimogatta, megcsiklandozta apró talpacskáikat.

Az oroszlán, amikor odahajolt Búzavirág baba felé, Búzavirág baba megragadta erős sörényét, és két kezével ráncigálva játszadozott vele, megtapogatta kicsiny kezével az oroszlán arcát, érezte nagy száját, nagy szemét, nagy fogait, nedves orrát, míg az oroszlán hangját halkra fogva, mert Búzavirág babának nagyon jó hallása volt, suttogta:

  • Az elefánt tett a mohatakaródra kéket is, ami olyan, mint a víz, és olyan gyönyörű kék színű, mint a szemecskéd.

Ekkor a kutyus szaladt egy virágkehellyel, a csöpp Búzavirágbabához, és megitatta őt harmatcseppel, ami olyan volt, ízre, mint a víz.

A ló patáinak lépteit Búzavirág baba messziről hallotta, ahogy kopogva hozzá érkeznek, és a ló nyerítve mondta neki:

  • Van a mohatakaródon lila szín is, ami olyan, mint az áfonya, amit nagyon szeretsz, és minden nap enni szoktál.

Ekkor a nyuszi, az oroszlán, az elefánt, a kutya, a ló és a madárka, egy-egy makk cumisüveget tett a virágbabák szájába, telis teli édes, zamatos, pépes áfonya pürével.

Miközben a virágbabák ringtak a virágcsészékben, altatta őket a dombról szóló halk zene, ringatta őket, a lágy szellő, és Búzavirágbaba, a zenét hallva, a ringatást érezve, mosollyal az arcocskáján merült mély álomba, azt álmodva, hogy ha nagy lesz, ő is a madárkával, lóval, nyuszival, oroszlánnal, kutyával, és elefánttal fog együtt zenélni.

Telt múlt az idő, a virágbabák felcseredtek, kinőtték a virágkehely bölcsőjüket, óvodás virág-gyerekek lettek, akik önfeledten futkosnak a dombok között megbújó tisztásokon.

Búzavirág is velük fut, a két kicsi kezét, mindig más virág gyerek fogja, segítve, vezetve őt.

Csintalan kis virág gyerekek ők, kis patakokon ugrálnak át, ahol a felcsapódó vízcseppek, kimossák szivárványszínű pók apó által szőtt köpönyegeket, és rák bácsi által szabott szivárványszínű cipőcskéjüket, színtelenné, fakóvá téve, elszaggatva, kilyukasztva őket.

A madárka a pók vékony cérnáját használva, segített az elszakadt köpönyegeket megvarrni.

A nyuszika elvitte az Erdei manók szorgos cipész műhelyébe, a felfeslett kis cipőcskéket megtalpaltatni.

A 6 állat, a ló, a madárka, a nyuszi, a kutya, az oroszlán, és az elefánt, féltve óvták a virág gyerekeket, tanították őket egymás szeretetére, elfogadására, és segítésére, és elmesélték nekik a virág óra köré ülve, hogy hogyan születtek meg, hogyan kezdődött életük, hogy magocskákból keltek ki a feketeföldből, az eső vízzel locsolgatta őket, a Nap a sugaraival melengette.

A mesénél a virág gyerekek mindig kérlelik a lovat, a madarat, a kutyát, az oroszlánt, a nyuszit, és az elefántot:

  • Azt a részt is hallani szeretnénk, meséld e, légyszí, hogyan ismerte meg a kis Búzavirág a színeket.
  • Egyszer volt, hol nem volt, egy erdő széli kis tisztáson…”

A mese végén a ló, a madárka, a kutya, a nyuszi, az oroszlán és az elefánt a virág gyerekekkel együtt zenél, a többi erdei állat, tündérek, manók nagy örömére.

 

 

 

Vissza